Hálás vagyok. Hálás vagyok azért, mert létezem. Hálás vagyok a létezésért. Hálás vagyok minden napért, hálás minden percért. Hálás vagyok, hogy ott lehetek, ahol vagyok. Bárhol is legyen az. Hálás vagyok minden tapasztalatért, legyen az bármilyen. Hálás vagyok az élet folyásáért, mely áramlik magától. Hálás vagyok az életben betöltött bármilyen szerepért, de nem ragaszkodom hozzájuk. Hálás vagyok, mert tudhatom és megélhetem, hogy nem a szerepeim vagyok. Nem a testem, nem az elmém.
Hálás vagyok a mesteremért. Hálás vagyok minden felébredett lényért, akik utat mutatnak. Hálás vagyok mindenkiért, akivel találkoztam és találkozni fogok; mindenkitől tanulhatok valamit. Hálás vagyok a hozzám legközelebb állókért – és hozzájuk sem ragaszkodom. Hálás vagyok az isteni gondviselésért, a sorsért, a szabad akaratért. Hálás vagyok a békéért; és ha nincs béke, hálás vagyok a lehetőségért, hogy lehet. Hálás vagyok a szabadságért, és hálás vagyok a rabságért, amely csak azt mutatja, hogy van szabadság. De mindezek mellett, mindezek felett hálás vagyok – csak úgy, önmagában.
Mi döntjük el, miért vagyunk hálásak. Mindenért lehet hálásnak lenni. A legapróbb dolgoktól elkezdve a nehézségeken keresztül az igazi megpróbáltatásokig – csak rajtunk múlik. Minden nehézség tanít valamit, legfőképpen magunkról. Minden megpróbáltatás erősebbé tesz; ha hagyjuk. Ha negatívan állunk a dolgokhoz, akkor szenvedni fogunk; ha mindenben megpróbáljuk a jót, az előbbre vivőt látni, a változás lehetőségét, a fejlődést, akkor megengedjük a fejlődést, megengedjük magunknak a boldogságot. Minél inkább kihívásokkal teli élethelyzetben vagyunk, annál nehezebb gyakorolni ezt, de egyúttal annál nagyobb az esély arra, hogy pozitív szemlélettel és befelé figyeléssel a magunk javára fordhíthatjuk a megélt nehézséget, és lelkileg megerősödve folytatjuk utunkat.
Persze akkor a legkönnyebb hálásnak lenni, amikor valami sikerül, amikor “minden jól megy” – ez esetben is fontos, hogy ezt megköszönjük magunknak és a mindenségnek; de az “ok nélküli” hála, és a nehéz időkért való köszönet még erőteljesebb. Hogyan lehet ezt gyakorolni? Először az élet kis szépségeivel érdemes kezdeni, lehetünk hálásak a napsütésért, a virágokért, a madarakért, szeretett embertársainkért. Aztán az egyéb pozitív dolgokért, amelyek érnek minket az életben. Minden reggel megköszönhetjük, hogy egy újabb napra ébredtünk. Minden este megköszönhetjük, hogy mennyi dolog történt velünk aznap – idővel észre fogjuk venni, hogy egyre inkább hálásak leszünk olyan dolgokért is, amelyekért eddig nem voltunk, amelyek eszünkbe sem jutottak.
És amennyiben eljutunk oda, hogy időről-időre azon kapjuk magunkat, ok nélkül hálát érzünk, hogy magáért az életért, a puszta létezésért is hálásak vagyunk, akkor teljesen átalakul a szemléletmódunk, és egy sokkal színesebb, pozitívabb szemüvegen keresztül szemlélődünk és éljük az életet – akkor az élet igazodik ehhez, és amellett, hogy mindent szebbnek látunk, mint előtte, folyamatosan bontakoztatja ki végtelen csodáját és mélységét.
Szöveg: Füzi
Mandala: Brigi