Az élet egy csoda, tele van szépséggel. Hogy nem minden szép? Nézőpont kérdése 🙂 Mivel minden relatív (kivéve az Abszolútot, az Egyet, a soha-nem-változót), így a dolgokat, jelenségeket mi bélyegezzük meg duális látásmódunk alapján szépnek-csúnyának, hasznosnak-haszontalannak, jónak-rossznak, és így tovább. Ha igyekszünk ezt a korlátozott nézőpontot elengedni, és elfogadjuk a teremtett világot olyannak, amilyen, akkor feltárul előttünk az igazi szépség.
“A szépség belülről fakad.” – tartja a mondás. De ez nem (csak) a testünk, arcunk szépségére utal, hanem egy tágabb nézőpontból arra is, hogy amit belül látunk, azt látjuk kívül is. Megfigyelted már, hogy attól függően látod a világot, az embereket, a körülményeket jónak és szépnek, vagy rossznak és csúnyának, hogy milyen kedved van? Továbbmenve: ha alapvetően elégedett vagy magaddal, az életeddel, akkor kívül is mindent szebbnek látsz. És még tovább: ha felfedezed magadban a szépséget, és nem teszel különbséget aközött, ami te vagy, és a megnyilvánulás egyéb formái között, akkor egyértelmű válik, hogy minden szép.
Minden valamiért van, mindennek van értelme, oka, célja – és ha ezt érezzük, ennek megfelelően szemléljük a dolgokat, akkor hogyan lehetne valami rossz és csúnya? Persze vannak olyan események, szituációk stb., amelyekre nehéz azt mondani, hogy szép – amelyek sok szenvedést okoznak, félelmet keltenek, gyűlöletet szítanak. De ezekből is mind tanulhatunk, mint lelkek. Ha meg tudjuk magunkat haladni, és nem az “elvárt” módon reagálunk, azaz dühvel, elítélően, elkeseredetten, félelemmel tele – akkor megláthatjuk magunkban azt, hogy mi a gyökere ezeknek az érzelmeknek, mik azok a dolgok, amelyek “nincsenek rendben” belül. Ezt belső munkával át tudjuk alakítani, és idővel azt látjuk, hogy belül béke van, akkor máshogy állunk a világhoz. És nem vagdalkozunk, nem gyűlölünk, nem félünk, csak elfogadjuk, ami van, empátiával viseltetünk mindenki iránt, és változtatunk azon, amin tudunk és aminek szükségét érezzük.
Nagy szükség van arra, hogy minél többen vegyük észre az élet apró és nagyobb csodáit, a szépséget mindenben és mindenkiben. Csak úgy teremthetünk közösen egy mindenki számára élhető, ideális világot, ha magunkban felfedezzük a szépséget, mert ezután láthatjuk csak meg igazán, hogy minden szép. “Amint kint, úgy bent, amint fent, úgy lent.” (Hermész Triszmegisztosz) A belső és a külső, az emberi és az isteni, spirituális, hatnak egymásra, és egységben vannak egymással. Mindannyian teremtettek és teremtők is vagyunk egyben; mi teremtjük a szépséget.
Szöveg és fotó: Füzi