De mi a rabság? És mi a szabadság?
A rabság fogalmát kétféleképpen is megközelíthetjük. Az első, a hétköznapi értelemben vett fizikai rabság. De vajon ez csak azt jelenti, hogy meg vagyunk bilincselve, és rácsok közé vagyunk zárva? Nem rabság-e az, hogy olyan dolgokkal foglalkozunk, amelyekkel nem szeretnénk, olyan szabályok és előírások szerint élünk, amelyekkel nem értünk egyet, netalán annak megfelelően gondolkodunk, ahogy az “elvárt”, ahogy azt a “társadalom” ránk kényszeríti? Nem rabság-e az, hogy az életet nehéznek, bonyolultnak, szenvedéssel telinek éljük meg? Nem rabság-e az, hogy nem látunk kiutat sem egyéni, sem társadalmi szinten?
A rabság érzéséhez nem feltétlenül szükséges egy külső, elnyomó hatalom (ami egyébként bármi lehet: szülők, iskola, mérgező párkapcsolat, rossz főnök, korrupt politikusok, diktátor, az emberiség ellen tevékenykedő világhatalom..); “elegendő” az, ha a gondolataink és a teljes gondolkodásmódunk által mi belül vagyunk kalitkába zárva, egy olyan dobozba, amely megakadályozza, hogy túllássunk a falain. Pedig a falakon túl vár az igazi Élet…
Ez pedig már átvezet a rabság másik megközelítéséhez, mely a belső rabság, ami annak a következménye, hogy azt hisszük, mindentől elkülönült, önálló személyiségek vagyunk. Így egyedül kell megküzdenünk a világ nehézségeivel, és egy olyan, szenvedéssel teli létet kell elviselni, ahol mindennek óriási a tétje, és a vége úgyis az, hogy elbukunk..
Szerencsére a Valóságban ez nem így van. Mindenkiben benne van az eredendő állapotunk, az Egység, és mindenkinek lehetősége van megtapasztalni, majd azzá válni. A szabadság nem a rabság ellentéte; a Szabadság annak a felismerése, hogy nincs rabság. Hiszen ezt mi teremtjük magunknak azzal, hogy hiszünk benne. Elhisszük a szülőknek, az iskolának, a többi szenvedő embernek, a társadalomnak, hogy az élet másból sem áll, csak a nehézségek módszeres leküzdéséből, és ha szerencsénk van, pillanatokra még boldogok is lehetünk… Ha fel tudjuk számolni ezt a valótlan hitet, ha az életben és önmagunkban hiszünk, akkor feltárul a békének és a szabadságnak az a végtelen tere, amelyben már fel sem tud merülni a rabság gondolata.
És ha ezt nehéz is elfogadni, mert teljes felelősséggel jár: a választás a miénk.
Szöveg és fotó: Füzi