Jézus a kereszthalált követően feltámadt. De vajon mit jelent ez, és mi az ebben, ami számunkra is jelenthet valami “kézzelfoghatót”? Jézus története az egyik legfontosabb tanítás és tanulság a modern emberiség számára – a “Mennyei Királyságból” alászállt, emberi formát öltött azért, hogy segítsen elérni a felébredést bárki számára, aki megérti az üzenetet. Ez az üzenet a Szeretet üzenete; annak a tudatosítása, hogy a mennyország bennünk van, Isten bennünk van.
Jézus, pontosabban a szellem tehát a megvilágosodott állapotból eljött a Földre, hogy segítsen. Az ő élete szimbolizálja az ember számára elérhető fejlődési utat, melynek legfontosabb pontja a megvilágosodás. Ez viszont nem a végállomás; ezzel az önmegvalósítással az ‘én’ hal meg bizonyos értelemben, a személyiség magáért való léte ér véget. Ezt Krisztus életében a kereszthalál testesíti meg: de mivel ez csak az ‘én’ halála, így ezt követi a “feltámadás”, mely szemlélteti, hogy az élet soha nem ér véget. A lélek fejlődése folytatódik, de már mentesen a személyiségből fakadó vágyaktól, félelmektől, szenvedéstől.
“Feltámadt halottaiból” – ezt a kifejezést szoktuk arra használni, amikor valaki egy igazán nehéz helyzetből kilépve valami újba kezd, szinte a semmiből valami igazán újat alkot. Ez egy másik nézőpont, de szintén fontos lehet: mindig van lehetőség újrakezdeni. Amikor kihívásokkal és küzdelmekkel teli helyzetben vagyunk, akkor érdemes ezt egy nagyon jó lehetőségnek látni: ha már nincs vesztenivalónk, mindent magunk mögött hagyhatunk, és teljesen új alapokra helyezhetjük az életünket, megléphetünk olyan dolgokat is, amelyektől eddig féltünk és nem hittük, hogy megvalósíthatóak.
A változás mindig valami pozitívat hoz. Önmagában az a tény, hogy kilépünk az eddigi helyzetből, elhagyjuk a komfortzónánkat és elindulunk az ismeretlen felé – felérhet egy megszabadulással. Megszabadulhatunk a szokásainktól, amelyek nem szolgálnak minket; megszabadulhatunk az elvárásoktól, az aggodalmaktól, a félelmektől. Csak bízni kell az életben, és önmagunkban. Szabadnak érezhetjük magunkat.
“Feltámadunk” – sok temető kapuján látható ez a felirat. De valójában nem a testünk támad fel, nem a személyiségünk, hanem a lelkünk, ami soha nem született meg és soha nem is hal meg. A feltámadás szimbolizálja azt, hogy az Életnek soha nincs vége – ami megszületik és meghal, az csak a Valóság tükörképe, a materializálódott Szellem, Isten, Szeretet. Így a feltámadás végső soron az Élet folyamatos áradásának a megtestesülése, és annak a “bizonyítéka”, hogy a jelenlegi életünk nem kizárólagos, hanem csak egy fejezet ebben a végtelen könyvben, amelyet a Szeretet ír.
Szöveg és fotó: Füzi