Az emberek 99%-a békét szeretne, mégis folyamatosan háború van. Persze a béke nem a háború ellentéte. A béke nem két háború közötti szünet. A béke belülről kezdődik. Amíg bennünk nincs béke, hiába várjuk, hogy kívül, a társadalomban béke legyen.
Kik háborúznak? Látszólag a válasz erre, hogy országok, népek, nemzetek, hadseregek, katonák. De ha jobban belegondolunk, megkérdőjelezhetünk sok mindent ezzel kapcsolatban. Hiszen mi egy ország? Mesterségesen létrehozott “csoport”, földrajzi fogalom – ez biztosan nem háborúzik. A népek, nemzetek – ez is csak egy fogalom, mindenesetre az emberek egy csoportjának összefoglaló elnevezése, de az emberek nem szeretnének háborút. A hadsereg, a katonák – ők is csak elszenvedői ennek a gépezetnek. Kik a katonák? Szinte mind olyan emberek, akik boldogságra vágynak, akik biztonságot és békét szeretnének a családjuknak, és más embereknek – mint mi, mindannyian.
Akkor hát miért van mégis háború? Mert a hatalom birtokosainak, a világ vezetőinek ez az érdeke. A hadiipar, a fegyvergyártás az egyik legnagyobb pénztermelő ágazat. A legtöbb ország az éves költségvetésének nem elhanyagolgató százalékát a honvédelemre (milyen eufemizmus!) költi. A háborúkkal emellett a világhatalom a saját stratégiáját igyekszik sikerre vinni. Amit a “közvéleménnyel” elhitetnek a háború célját illetően, a legtöbbször köszönő viszonyban sincs az igazsággal.
Mi a megoldás? A katonák tehát ugyanolyan emberek, mint mi. Ha minden katona azt mondaná, hogy “köszönöm, én nem szeretnék ebben részt venni, nem szeretném olyan emberekre fogni a fegyverem, akiket egyáltalán nem is ismerek, akik nem ártottak nekem, akkikel nincs semmi bajom”, akkor nem lenne, aki háborúzna. Hiszen akik indítják a háborúkat, nem vesznek részt benne. Naiv elgondolás? Annak tűnik. De ha a mélyére hatolunk, láthatjuk, hogy minden rajtunk, embereken múlik. Egy ember nem tud megváltoztatni mindent, de sok ember már igen. Ha elegen mondanánk azt, hogy “elég”, mi ezt nem akarjuk, mi a békét akarjuk, akkor eljöhet a béke.
De addig is, amit egyénenként tehetünk, az legfőképpen az, hogy a saját életünket úgy éljük, hogy nem ártunk sem magunknak, sem senki másnak sem szavakkal, sem tettekkel, de még gondolatokkal sem. Ha sikerül elérnünk a belső nyugalmat, békét, és ezt sugározzuk kifelé, más emberek felé is, akkor ez sokkal többet számít, mint ahogy gondolnánk. A béke akkor fog eljönni, ha minél több ember így él, és a “gonosznak”, a hatalomnak nem lesz már ereje, befolyása rajtunk. Hiszen ők egy marginális kisebbség; mi, szeretetre, boldogságra és békére vágyó emberi lények vagyunk a többség, az emberiség.
OM SHANTI SHANTI SHANTI
Szöveg: Füzi
Festmény: Brigi