Isten(ek), emberek, állatok, növények, minden lény – minden lélek, összetartozunk. Ugyanonnan jövünk, ugyanoda megyünk. Különböző dolgokkal találkozunk, máshogyan tapasztalunk, ezerfélék vagyunk, és mégis: lényegünket tekintve nem különbözünk.
A mindennapi életben is számtalan formában érezhetjük az összetartozás erejét – párkapcsolati, baráti, családi szinten, de ugyanígy kialakulhat ez közös érdeklődési kör, azonos célok elérésére törekvés, hasonló élethelyzetek esetén. De miből jön ez az érzés, és mit adhat nekünk?
Egyedül születünk és egyedül is halunk meg – tartja a mondás. Bizonyos nézőpontból ez igaz is; innen nézve meghatározó az ember életében az egyedüllét, az elkülönültség érzete. És mivel mindannyian a boldogságot keressük, így fontos szerepe van a kapcsolódásoknak. Amikor együtt élünk meg valamit, amikor megoszthatjuk másokkal az élményeket, az felemelő. Közösen sok esetben erősebben tud megmutatkozni a lét gyönyörűsége, több ember, több lélek energiája, jelenléte megsokszorozódik, és ebből tudunk táplálkozni.
De fontos az is, hogy tudjunk egyedül lenni, képesek legyünk jól érezni magunkat saját társaságunkban. Ez nem jelenti azt, hogy el vagyunk szeparálva másoktól, hogy magányosak vagyunk; épp ellenkezőleg: ha komfortosan érezzük magunkat egyedül, ha a boldogságunk nem múlik másokon és más dolgokon, akkor megélhetjük az összetartozás élményét mások jelenléte nélkül is. Ilyenkor csak fizikailag vagyunk egyedül, az egész világ velünk, bennünk van.
Akkor az igazi az összetartozás élménye, ha nem csak azokról szól, akiket a legjobban szeretünk, akik fontos részei az életünknek, hanem ha kivétel nélkül mindenki beletartozik, pusztán azért, mert létezik – az élet a létezés ünnepe, így minden létező összekapcsolódik. Ha rá tudunk erre hangolódni, mindenkit szeretni fogunk. Ez a szeretet az, ami egyben tartja a világot, amiért létrejött, amiért működik. Megtapasztalni a létezést, megélni ezt a szeretetet a legnagyobb dolog, amit “elérhetünk”.
Mi magunk is ebből a szeretetből vagyunk, mi is ez a szeretet vagyunk. Összetartozunk.
Szöveg: Füzi
Mandala: Brigi